Klikkelj ide az összes képért
Ha túl sötétek, akkor állíts a monitoron :))

London

Nos az úgy kezdödött, HOGY:
1997 augusztus 7-én felültünk (Gergö & én) a repülöre London felé. Kis bringásgatyámban, sisakommal és kezemben a sátorral meg majdnem az egész bringástáskával mint kézipoggyász, a sztyuvi fogta a hasát a röhögéstöl, mikor meglátott :) Nem volt túl sok kaja a repülön, de azért félig jóllaktam. Mikor Londonba megérkeztünk, hamar megvolt az összes csomagunk, kivéve a bringákat... Egy óra várakozás után már kezdtünk idegesek lenni, hát kiderült, hogy Pesten maradtak a bringák és csak a következö géppel jönnek, de az csak este 9 után érkezik! Elvileg még ma tovább akartunk menni Edinburghbe vonattal, hát ebböl már nem lesz semmi. Hogy mégis kihasználjuk a napot, bementünk Londonba metróval és megnéztük a nagyobb látványosságokat mint Buckingham Palace, Picadilly Circus, Big Ben, Parliament, Trafalgar Square, Tower Bridge, míg aztán össze nem rogytunk a St. James Parkban és aludtunk a füvön vagy 2 órát. Este 9-re böven visszaértünk a reptérre (Heathrow) és láss csodát, ott vártak a bringák. A sarki benzinkútnál felfújom a kerekeket, kunyerálok benzint a benzinfözömbe egy 24 éves körüli faszitól, akinek 5 percig magyarázom, hogy merre van Magyarország -- még sosem hallott róla!! Elindultunk szállást keresni és annak ellenére, hogy nem vagyunk túl válogatósak (egy talpalatnyi füves föld elég lett volna nekem!!), vagy 15 km-t tekertünk, míg végül egy aszfaltút és a kerítés között találtunk egy 2m-es zöld sávot, elég szar éjszakánk volt, sátrat sem vertünk, nem volt elég hely hozzá! (meg kedvem se...)

 

London -> Edinburgh

Reggel 8-kor már talpon voltunk, mert az autók felébresztették a Gergöt ö meg engemet :(( A mai feladatunk: kideríteni honnan és mikor indul a vonat Edinburghbe (ejtsd: Edinboró), jegyet venni, eljutni odáig és közben még reggelizni is valahol. Kezdtük azzal, hogy visszamentünk Heathrowba, mert ott van információ. Megvettük a jegyet + buszjegy King´s Cross pályaudvarig. 2 óránk volt az indulásig, az azért még Londonban is elég ahhoz, hogy bejuss a reptérröl a belvárosba :) Jön a busz, beszélgetek a soförrel, könyörgök a soförnek, üvöltök a soförrel, de nem enged fel bringákkal :(( Marad a metró, amin elvileg (!) szabad szállítani, csak nem minden megállónál szabad felszállni bringával, Heathrowban pl. nem szabad. Semmi gond, akkor odébbmegyünk 2 megállót és ott szállunk fel. Igen ám, de itt 2 megálló vagy 15 km (mint a pesti 2-es metró egész szakasza!) és az a 2 óra egyre kevesebbnek tünik, mert a metróút maga még lesz vagy 1 1/4 óra!! A vonat 12-kor indul és mi 12 elött 5 perccel szállunk ki a metróbol, de vesztünkre, nincs mozgólépcsö és magunknak kell felcipelni a bringákat a mélyböl -- ha nem siet segítségemre 2 tagbaszakadt néger utcaseprö, akkor sosem tudom felvinni a gépemet, olyan nehéz volt. A pályaudvaron már bringán ülve száguldottunk a vágányunk felé, valami rendör üvöltött is utánunk, de mi az utolsó pillanatban felugrottunk a vonatra, zárultak az ajtók és elindult a vonat Skócia felé.... Huhhh! Gergö megszólal: "És te még reggelit is akartál venni útközben...?" Hááát, elvileg akartam... :)))

 Edinburgh minden évben augusztusban a The Edinburgh Festival szineiben pompázik, amikor a város megtelik zenészekkel, müvészekkel, minden nap van sok kultúrális elöadás és 3x a hónapban van a világhíres Military Tattoo, ami egy gyönyörü katonai felvonulás, de kizárólag gyalog és csakis skót alakulatok jelennek meg, mindegyik a saját uniformisában (skótszoknya, meg ami kell) meg a saját zenészeivel (skót duda de más hangszerek is. Íme két fotó:Tattoo1 és Tattoo2.

Edinburgh -> Inverness

Ez itt a Forth Bridge, ami az Edinburgh-i öböl két oldalát köti össze egymással, az egyik közuti a másik vasuti híd. Ezen átkelve mentünk tovább Stirling felé, ami arról híres, hogy az 1200-as évek végén itt történt a Stirlingi csata, ahol William Wallace, a skótok nemzeti höse megverte az angol sereget (aki látta a Braveheart címü filme, sosem felejti el). Itt áll a Wallce Monument, ami vagy 70 méter magas és belátni az egész hajdani csatateret fentröl. Este Stirlingben szállunk meg, ahol találkozunk egy lengyel csapattal, Aga, Malina és Wojtek, kiket egy üveg Bacardi rum mellett azonnal a szívünkbe zárunk és a fél éjszakát átdumáljuk velük. Ök autostoppal járják Skóciát és baromi jó arcok (föleg a kis vörös, ld. a képet! :)).

Már Stirling után elég szar idövel küszködünk, hol esik hol nem, napot jó csomó ideig nem látunk, hideg is van, be kell öltözni. Hazatelefonálok HungaryDirect-tel, Anyám hadd örüljön, nomeg a cég, aki fizeti az R-beszélgetést, hihi. Felfedezzük, hogy a skót konzervek egész ízletesek és még olcsók is, két adag makarónitól úgy tele leszünk, hogy kényszerpihenöt kell tartani ebéd után, mert egyszerüen nem bírunk felmászni a nyeregbe :) Este az itt látható gleccservölgyben szállunk meg, messze minden civilizációtól, a táj csöndjét és nyugalmát csak a bamba birkák zavarják meg, de egy idö után már nem hallod öket, megszoktad.  Gyönyörü ez a hely, jobbra-balra magas hegyek és a völgyben egy nagy mezö, csak egy keskeny út szeli át és egy kis folyó, ahonnan mi is vesszük a vizet levesünkhöz, teánkhoz. Vacsora közben már esik az esö, de a tea még épp elkészül, utána még rádiót hallgatunk a sátorban aztán elszenderedünk fáradtan.

Még két napig tekerünk Inverness-ig, meglátogatunk egy ma is müködö vizimalmot (working water mill), egy Distillery-t, ahol az igazi skót whisky-t csinálják (kóstoló is volt, naná!), felállítom a túra csúcssebességet (69 km/h), találkozunk más német bringásokkal is, elázunk még egy párszor az esöben -- szóval nem unatkoztunk, na :).

Inverness -> Skye sziget

Inverness annyit jelent, hogy a Ness folyó torkolata, amely kanyargós, kavicsos partu, útja végén itt ömlik az északi tengerbe. Ez a város a Highlands-ek fövárosa, innen északabbra már csak nagyon vad vidékek vannak, ahová csak idö hiányában nem megyünk már. Itt tartjuk elsö pihenönapunkat, közben tönkremegy a benzinfözöm, amit alig egy hete vettem qva sok pénzert, de hozok a városból alkatrészt (tömítögyürü, szeleptisztító) és Gergö leendö BME-s hallgatóhoz méltó szakértelemmel megszereli a csodaszerkentyüt :) Este elfogy a második üveg whisky-nk is és "egész jó" a kedvünk... :)) Ismét kunyerálok benzint, pont egy rohadt nagy fekete halottaskocsi soförjétöl és tök jól elpoénkodunk azon, hogy "Neeem, csak benzint kérek, fuvart nem, MÉG nem :)". Halál jó fejek ezek a skótok, tele vannak tréfával.
A pihenönap után új erövel száguldunk a Ness folyó mentén felfelé, elérünk Loch Ness-hez, ami annyit jelent, hogy Ness-i tó. Nos ez egy érdekes hely: a tó max. 1 km széles, de inkább kevesebb, 40 km hosszú. Mélységét nem tudják pontosan, mert olyan iszapos az alja, hogy elvész benne az ultrahang, méröónnal eddig mért legnagyobb mélység az 380 m! Víztartalma több mint Anglia és Wales összes tavának, folyójának, víztározójának vize - nem semmi! A szörny legendája sem újszerü, már a középkorban írtak róla; korunk leghitelesebb "bizonyítéka" egy mélységméréskor készült fotó, ami egy nyakfélét ábrázol. A skótok sokat viccelödnek vele, de azt mondják, hogy egy IGAZI skót nem kételkedik a szörny -melyet kedvesen csak Nessie-nek hívnak- létezésében. Én nem láttam :))
Miután elhagytuk a tavat, olyan hely következett, ahol 65 km-en keresztül még csak lakott ház sem volt, nemhogy falu. Bevásároltunk hát mindent és az éjszakát egy tarlón töltöttük egy hasonló gleccservölgyben, mint fentebb meséltem. Sátorverés közben megjelenik egy nagy Nissan Patrol, kiszáll a föld gazdája és kedvesen mondja nekünk, hogy maradhatunk nyugodtan, csak holnap hajnalban jönnek a gépek dolgozni, addig pucolnunk kell (7 óra!). Megköszönjuk, és beállítjuk a vekkert, normálisan csak 9-10 körül kelünk... Már este feltünt, hogy sok muslica van itt a tarlón, de hamar megkajáltunk és bebújtunk a hálózsákjainkba, kint esett az esö. Reggel arra ébredtem, hogy tele van a sátor muslicákkal és mintha csípnének ís. Mikor agyoncsapok egyet veszem észre, hogy piros folt marad ott - HELP, killer-muslicák! Kimegyek, de ott vagy egy milliárd ilyen dög vesz körül, mennek a fülembe, orromba, szemembe, mindenhová és kegyetlenül csípnek! Az egyetlen hely ahová nem jönnek az az aszfalt út - érdekes... Mivel a tarlón nem tudjuk (!) összerakni a sátrat, ezért kivisszük az aszfaltra és ott bontjuk le. Persze hogy épp akkor jön arra egy autó, de én a legnagyobb természetességgel integetek neki, hogy "Pass by, pass by" a faszi meg majd' belehajt az árokba, úgy megijed a sátortól az ö sávja kellös közepén :)). Felveszem az esönadrágomat, esökabátomat + kapucni + szemüveg, igy csak egy fél tenyérnyi börterület van szabadon az arcomban, ott csípnek már csak a dögök. Olyan korán keltünk fel, hogy a nap még sehol sincs, minden cuccunk vizes az éjjeli esötöl. A nap folyamán kell kiszárítani öket, egy 10 perces napsütést használunk ki erre, több napot nem is látunk a mai szakaszon :(
Egy újabb gleccservölgyben megyünk felfelé a folyó mentén egészen a hágóig kell szenvednünk. Azt is csak onnan veszem észre, hogy a folyó hirtelen a másik irányba folyik, amerre én is megyek, HURRRÁÁÁÁ! Végre túl vagyunk rajta. Innentöl 20-25 km-t döngetünk lefelé míg el nem érkezünk a brit sziget nyugati partjára, az elénk táruló öböl vize ismét sós :) A füben döglünk vagy két órát, behozzuk az alvást, ami reggel kimaradt és hüledezve látjuk, hogy minden szúnyogcsípés helyén egy gombostünyi piros pont látszik, úgy nézunk ki mint a leprás kiütésesek, nagyon brutális látvány, minden kultúráltabb Hotelben azonnal karanténba raknának minket, az tuti! :)
Az estét az Eilean Donan Castle melletti kempingben töltjük (végre ismét zuhany!), ahol tök véletlenül találkozunk lengyel barátainkkal, Aga, Malina és Wojtekkel. Ezt az estét is végigbulizzuk, most mi szolgáltatjuk a piát, egy üveg whisky akad még a cuccunk alján valahol ;) A buli miatt másnap csak délben kelünk, aztán kifekszünk süttetni a hasunkat, mert már olyan rég nem láttunk napocskát :) Csak 1-kor nézünk elöször a térképre és hamar rájövünk, hogy a) a szabadban nem akarunk aludni (killer-muslicák miatt, nevük egyébként MIDGES) b) a következö kemping 120 km! Dél után indulva ez elég húzós menet... Számomra ez a legszarabb nap, föleg a vége felé már meg akartam halni, az utolsó 30 km-re nem is emlékszem, agyam valahol Portree környékén lekapcsolt, utána már csak tekertem.

Skye sziget -> Fort William

Skye szigete egészen más világ, picit talán a Grand Canyon szikláira emlékeztet, mert ezeket a hegyeket is víz és szél formálta, azzal a különbséggel, hogy itt midnen zöld, tele hangával (heather), a fennsík is csupa virág, fát sehol sem látni, térdnél magasabb növények nincsenek. A nap végén, jóval este 9 után, megérkezünk végre abba a faluba, ahol a kempingnek lennie kell. Nos a falu 2 ház és egy templom, hol a kemping? Itt nincs kemping, hisz itt még ember sincs, minden ablak sötét... Nem adom fel, bekopogok egy házba és láss csodát, egy nö jön ki és megnyugtat, hogy a falu után valóban van egy kemping, nyitva is van. A hely olyan kihalt és kietlen, hogy valamiért még mindig kételkedem, mert ugyan ki a francnak építenének IDE kempinget? És mégis: 2 km után ott a kemping! Midges az itt is millió, a sátrat alíg bírjuk tölük felépíteni, szúnyogírtómat a WC elöl lenyúljak a szomszéd kölkei (ha elkapom az egyiket, szétütöm!) :( Miközben a teámat fözöm, kínomban a sátor elött guggolok és a dzsekim húzom be a fejem fölött, így nem érhetnek el - de nem is tudok teát inni :(( Egyszercsak kopognak a fejemen, én lehúzom a cipzárt, a szomszéd faszi az, azt mondja csukjam be a szemem, engedelmeskedem, ö meg arconfúj valamivel és mondja, hogy kenjem el jól. Az ember az életünket mentette meg! Utána egy killer-muslica sem szállt le a börömre, CSODA! Világos volt, hogy ma este már nem fürdünk, nem moshatjuk le életbiztosításunkat :)) Másnap mi is veszünk ilyen spray-t az elsö boltban (Di-methyl-toluol a hatóanyag, sosem felejtem el! :)

A sziget híres vára a Dunvegan Castle, ami ma is a MacLeod család tulajdona. Majd 800 évvel ezelött MacLeod Clan elsö chief-je kezdte el építeni, a vár mai ura John MacLeod, 29th Chief of the Clan MacLeod, aki tényleg itt lakik. A vár vagy kastély fenségesen van berendezve, olyan 2/3-át lehet megtekinteni. Csupa vastag piros szönyeg, falakon kárpit, festmények, kardok, régi térképek és zászlók (amit a család egy tündértöl kapott és az hoz nekik szerencsét a csatában, a monda szerint), gyönyörü könyvtár/olvasószoba... Érdekesen festünk odabent a szakadt bringásgatyánkban, naptól égett pofánkkal :))
A mai szakasz se kutya, ugyan "csak" 85 km, de végig viharos ellenszél van. Mikor egy enyhe lejtön, ahol máskor 45-tel gurulok lefelé, ott most 10 km/h-nál még vissza kell váltanom, mert olyan erös a szél, az már elég frusztráló :(( A nap meg csak tüz a fejünkre, a vizem elfogy félúton, egy Californiai bringáspártól kérek kis vizet. Azok is tök jó fejek, a világ másik végéröl elrepültek Európába csak azért, hogy Skóciában tekerhessenek. A lány neve Barbara MacLeod, hát néztem rendesen, mert a MacLeod család leszármazottja és most (24 évesen) jött át elöször, hogy megnézze a családja várát! Ráadásul bringával... velük tekerek egész nap, aztán elhagyom öket, mert Gergö már messze elöttem jár (1 órát várt rám szegény a szakasz végén :)).

Fort William -> Glasgow

Skye-ról komppal jövünk vissza a fö szigetre, onnan vonatozunk egy kicsit, mert nincs kedvem esöben és hidegben tekerni, az utólsó 2 nap "picit" kiakasztott... Fort William egy nagyobbacska város a Ben Nevis lábánál, mely Britannia legmagasabb hegye, 1343 m. Meg is másztuk volna, ha nem zuhog az esö, így inkább uszodába mentünk picit áztatni magunkat, meg csajokat nézegetni, de nem volt túl jó a választék ;) Viszont volt csúszda, ami sok mindenért kárpótolt minket :)))
A kép nagyon érdekes, balra van a város, én a mólón állok az öböl közepén és a vihar pont velem szemben jön délröl, nagyon erös szél fújja a fekete felhöket északnak, de nyugaton (a képen jobbra) 2 perccel naplemente elött még felszakadozik és a lemenö nap megvilágítja a várost - kisérteties.
Ft. Williamtöl Glasgow-ig kis szünetekkel végig esik. De tudjuk hogy nemsoká vége van az egésznek, így nem csüggedünk, utolsó erönkkel tekerünk és jól is haladunk napközben, merthát esöben kinek van kedve szünetelni?? ;))  A Glen Coe-n mászunk felfelé, egy fél perces esöszünetben löttem a vízeséses képet, itt 3 folyó egyesül, tök jól néz ki. Mikor felérek a fennsíkra, az kárpótol mindenért. Pillanatra magam mögött hagyom a felhöket a völgyben és én meg gyönyörködöm a kilátásban a fennsíkon.  A csöndet hirtelen egy durranás zavarja meg, felnézek és 2 Tornado vadászrepülögép suhan el felettem majdnem hangsebességgel mélyrepülésben (nem lehettek 100 m-nél magasabban), egyenesen bele abba a völgybe, ahonnan épp kijöttem és ahol olyan sürü fekete felhök voltak, hogy 50 m-re sem lehetett látni!! Gergö azt mondja, dögös navigációs rendszerük lehet... humm, well :).

 Glasgow egy idióta város. Londonban szempillantás alatt tudtam tájékozódni és sehol sem tévedtünk el, de Glasgowban 5ször kellett megkérdeznünk, hogy merre megy az út a centrumba. A két rendör, akit kérdeztünk, vagy 10 percen át tanácskoztak, hogy hová küldjenek minket! Utánuk egy buzi akarta nekünk nem csak az utat megmutatni, de mi gyorsan továbbgurultunk, mielött megrontott volna minket :) Nagynehezen megtaláltuk az egyik föpályaudvart az 5 közül (mondom hogy örült város!), Edinburghbe ugyanis vonattal mentünk vissza, ezen a részen már nagyon forgalmasak az utak, nem nagy élvezet bringázni.
Így érkeztünk vissza újra túránk kiindulópontjához, a régi kempingünk is megvolt még, a WC-n a kód is ugyanaz volt (C4265Y) - e nélkül nem tudsz bemenni a mosdókhoz :))

 

Utolsó napok...

Tudni kell, hogy én 2 évig dolgoztam Bécsben egy ANDREW Wireless Products Ltd. nevezetü amarikai cégnek, melynek itt Skóciában van egy nagy gyára Lochgellyben, kábeleket és rádió/TV-adóantennákat gyártanak itt. Kedvenc koleganöm Greta Cook volt, aki meghívott magához este vacsorázni és másnap megmutattatta nekünk a gyárat - lenyügözö volt! Greta férje, Adam, egy igazi skót: nyugis, szükszavü, de néha olyan beszólásai vannak, hogy azon egy fél napot is el tudok röhögni. Nagyon kedvesek mindketten, jó sok kaját adnak, amit nem bírunk megenni, azt becsomagoltatjuk gátlások nélkül ;) Még egy kis üveg whisky-t is kapunk tölük, mikor megtudják, hogy rajongunk e föztükért, Adam meg amúgyis inkább sört iszik (micsoda lamer!)
Másnap veszünk még pár szuvenírt és érzö bucsút intünk Skóciának, Edinburghnek, a Highlands-eknek és az edinburghi utcai skót dudásoknak - felszállunk a vonatra, amely 600 km után 3 perccel hamarabb érkezik meg Londonban, mint ki van írva - ja, hogy ez nem a MÁV? :)

 

Utolsó éjszaka :)

Megérkeztünk tehát este 7 felé Londonban, de a repülönk Pestre csak másnap reggel 8-kor indult. Mivel nem akartunk megint olyan szar helyen aludni, mint elsö éjszaka, eldöntöttük, hogy a reptéren alszunk. Tudod, utolsó este már nagyon vagány az ember. Elöször is, mert ha végigcsinálsz egy ilyen túrát, akkor annyira tele vagy önbizalommal, hogy én képes lettem volna a poén kedvéért a pucér fenekemet verni a Hösök terén, nem izgatott volna cseppet sem. Másodszor meg, mi történhet?? Legrosszabb esetben kiutasítanak, akkor is: a következö gép csak holnap reggel megy, szóval mindenki bekaphattya :)) Kábé ilyen hozzáállással indultunk neki szállást keresni, hihi. Fél 10-re már kint voltunk Heathrow-ban, összekapartuk az utolsó aprónkat és fejedelmien megvacsoráztunk a Burger Kingben, kérdésemre a kiszolgáló mondta, hogy ök ugyan becsuknak fél óra múlva, de a reptér nyitva marad, lehet bárhol aludni, mindneki itt csövezik, aki a reggeli gépére vár. Több se kellett nekünk, az elsö székeknél kivágtuk hálózsák, polifóm és máris aludtunk volna,
HA: Daniela épp kezdett fáradni, mi épp kezdtünk volna elszenderedni, mikor megjelent a munkás fazon és közölte velünk, hogy itt nem alhatunk, nekik dolgozni kell. Gondoltam jo vicc, menjen haza jó ember és aludjon maga is. Mondja nem vicc, itt reggelre egy állványnak kell állnia :(( Nem maradt más, minthogy összecsomagoljuk bringát, sátrat, Danieát és átköltözzünk egy másik helyre, ahol már elég sokan voltak, aludni próbálók. Éjfélkor kezdtek el dolgozni: fúrógép, körfürész, légkalapács, rendes kalapács -- a lényeg, hogy zengett töle az egész ház. Mivel az alvás számomra szóba se jöhetett, felajánlottam a lánynak hogy megkaphatja a hálózsákomat, ö úgyis ott didergett egy fotelben. Én meg elkezdtem sétálni a terminálok közt.
Heathrowban 4 Terminal van, mi voltunk a 2-esben, akkora kb. mint Ferihegy 1, mellette van az 1-es, az megegyszer ekkora, jó fél óra séta onnan a 3-as Terminal, az már akkora mint 3 Ferihegy 2, és a Terminal 4-hez el sem jutottam, több km-re van onnan! Hajnali 6-ig felderítettem mindent, összehaverkodtam a takarítókkal, loptam krémest az épp a boltját nyitó péktöl (éhes voltam, mit csináljak?!), stb. Reggel 7-kor keltettem Gergöt és Danielát, akiknek valóban sikerült pár órát aludniuk, ittunk 1 kávét, címet cseréltünk, puszi-puszi és ment ki-ki a maga útján...

 Valahogy így nézett ki a fejem másnap hajnalban, "picit" elkenödve :). Pesten már vártak a szülök és irígykedtek rendesen, hogy milyen naptól égetett pofánk, atlanti szelektöl cserzett börünk és a skót dombokon edzett acélos izmaink vannak :)))))))

 

Aki kedvett kapott bringázni és csatlakozna hozzánk jövöre, írjon nyugodtan.

The END